....Villamosmérnökként ének zenét tanított, ha arra volt szükség, gyönyörű rajzainak, táblaképeinek csodájára jártunk, de mosolyogva, valódi kíváncsisággal csodáltuk mikor tai chi vagy íjászati bemutatót tartott vagy éppen fényképeit mutatta vagy rovásmutatványt prezentált nekünk....

Már-már a homályba vész, de "Mindig mosolygós arcuk, kedves személyiségük örökre velem marad..."

A sikeres vállalkozó, aki először felkarolta az iskola akkor még unikumnak számító országos szakmai versenyét, majd akit beszippantott a szakoktatás világa, a szakmaszeretet, a diákok szeretete, akit az élet mégis megfosztott egy szerettétől, és aki végül az unoka szeretetét kapta jutalmul.

Egy apró ember óriási szívvel. A Págisz "Feribácsija". Vele kezdődött nálunk az elektronikai képzés. Minden szalagavatón "fellépett". Az egyiken így: besétál az osztályba, az asztalára ejti a "laptpját", egy diákot feleltet: no, öreg, gyere a táblához, írj fel egy feladatot, azt oldd meg, majd egy érdekes történetet mesél a többieknek. Mindenkiben van jó és rossz. Ez utóbbiról nála nem tudok semmit....